Úgy látszik, időnként hiábavalónak bizonyulnak azok a szigorú adatvédelmi törvények, melyek az Egyesült Államokban szabályozzák a személyes és más adatokhoz való hozzáférést. Pedig az USA alaposan ki van stafírozva ilyen törvényekkel. Ezek egy jelentős részével persze az a baj, hogy csak egyes államokra vonatkoznak, mégis összességében az mondható, hogy a törvényhozók rigorózusan védik az adatokat.

Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban több kísérlet történt arra, hogy nemzetbiztonsági, nyomozati és igazságszolgáltatási érdekekre tekintettel lazítsanak az előírásokon. Jellemző azonban az amerikai gondolkodásra, hogy legutóbb egy olyan törvényjavaslatot utasított el a szenátus, amely a kibervédelmet lett volna hivatott erősíteni (ez volt a CISPA – Cyber Intelligence Sharing and Protection Act), mert az komoly adatvédelmi aggályokat vetett fel.




Az NSA más úton próbálkozik ■ A CISPA elbukott ugyan, de a nemzetbiztonságiak nem adták fel. A Guardian birtokába jutott egy titkosnak minősített bírósági végzés, miszerint a Verizonnak – az USA egyik legnagyobb telekommunikációs szolgáltatójának –, pontosabban a cég üzleti előfizetőkkel foglalkozó Verizon Business Network Services nevű leányvállalatának három hónapon keresztül minden hívásinformációt át kell adnia a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA – National Security Agency). A végzés szerint az adatgyűjtési időszak április 25-vel vette kezdetét, és egészen július 19-ig tart. Ez idő alatt a Verizonnak át kell adnia az NSA-nek az összes ügyfele által kezdeményezett vagy fogadott (belföldi és nemzetközi) hívásokkal kapcsolatos adatokat: a hívó és a hívott fél telefonszámát, a hívások helyére, időpontjára és időtartamára vonatkozó adatokat, valamint különféle egyedi azonosítókat is. A bírósági végzés szerint (a végzést a Guardian teljes egészében és eredeti formájában közli) az NSA nem juthat hozzá a beszélgetések tartalmához, tehát lehallgatásról nincs szó.

Ha nem hallgatnak le, akkor mire jó az egész? ■ Az adatgyűjtés kizárólag hívásinformációkra, tehát az úgynevezett metaadatokra korlátozódik. Ám már ezekből is nagyon sok mindent kideríthetnek a titokszolgák. Megtudhatják belőlük, hogy ki, kivel, mikor és hol beszélgetett. A különféle adatbányászati és adatelemző módszerekkel kapcsolati hálókat, illetve kommunikációs mintákat tudnak felépíteni. Ezekkel a módszerekkel fel lehet deríteni például különféle csoportosulások szerveződését is. Ehhez minden szükséges technológia adott, ugyanis azok fejlesztése még a Bush kormányzat ideje alatt, a szeptember 11-ei terrortámadásokat követően felgyorsult.

Maga a megfigyelési probléma sem új. 2006-ban már felröppentek olyan hírek, hogy az NSA több szolgáltató – az AT&T, a Verizon és a BellSouth – bevonásával több tízmillió adatot gyűjtött be amerikai polgárok által kezdeményezett telefonhívásokról. Ezt a Bush elnök által 2001. október 26-án aláírt Patriot Act törvény alapján tette meg. Eddig azonban nem volt bizonyíték arra, hogy az adatgyűjtés az Obama-kormányzat ideje alatt is folytatódott volna.

A Guardian megkereste az NSA, a Fehér Ház és az Amerikai Igazságügyi Minisztérium illetékeseit is, akik nem kívánták kommentálni a történteket. Az ügy kapcsán a Verizon sem kívánt nyilatkozni – a Guardian cikke is megjegyzi, hogy a kiszivárgott bírósági végzés ezt meg is tiltja a szolgáltatónak.


Az amerikai sajtó most azt találgatja, hogy vajon történt-e más szolgáltatóknál is hasonló adatgyűjtés. Az is fontos kérdés, hogy a Verizon-ügynek milyen előzményei voltak. A Guardian cikke szerint a legaggasztóbb az, hogy ezúttal nem arról van szó, hogy a bíróság egedélyt adott volna például terrorista csoportokkal kapcsolatos adatgyűjtésre. Ennél a konkrét esetnél mindenféle konkrétan meghatározott cél nélkül, egy teljesen általános adatgyűjtést engedélyezett.

(A cikk a Biztonságportálon megjelent írás szerkesztett változata.)