Az első gondolat, ami eszünkbe juthat a PRISM-botránnyal kapcsolatban az az, hogy várható volt. Bár még messze nem látunk tisztán az ügyben, és ez pontosan az a terület, ahol soha nem is fogunk tisztán látni, de a társadalom és a technológia változása olyan kombinációt hozott létre, ami mellett adta magát egy ilyen megfigyelési ügy. Az összetevők: az amerikai kormányzat, mely a 60-as évektől törekedik minden elektronikus kommunikáció megfigyelésére az Echelon-rendszerrel, és a 90-es évek vége óta képes egy adott célszemély teljes internetes forgalmát figyelni a Carnivore szoftverrel. Ehhez jön az Y-generáció térnyerésével az online társadalmi forradalom, ami a személyes lét egyre több adatát tette ki a kibertérbe. Érdekes elegyként pedig megjelenik a XXI. század három biztonságpolitikai fenyegetése: az (iszlám) terrorizmus, mint a megfigyelési rendszerek indoka, a hacktivizmus, mint a kiszivárogtatás okozója, és a nagyhatalmak (különösen az USA és Kína) erőviszonyainak ma még nem megjósolható átrendeződése.

Átlagemberként azonban mindebből nem fogunk túl sokat érzékelni. Ahogy William Hague, brit külügyminiszter fogalmazott, "azoknak az embereknek, akiknek nincsen rejtegetnivalója, nincs is mitől tartania". És talán ez az a mondat, amibe mi, egyszerű emberek és vállalatok, akik nem minősülünk az Egyesült Államok ellenségének, bele tudunk kapaszkodni, illetve amin el kell gondolkodnunk.

Van kockázata annak, hogy a privát életünk részleteit megismerhetik az amerikai és még ki tudja, mely ország hatóságai? Van kockázata annak, hogy a felhőben tárolt adatainkhoz más is hozzáférhet? Igen, van kockázata. Felvállaljuk ezt a kockázatot? A Google és a Facebook felhasználók számossága alapján, valamint a cloud szolgáltatások rohamos terjedését figyelve felvállaljuk.

Kockázatok és mellékhatások ■ Mégis mit tehetünk azért, hogy a kockázatot csökkentsük? A válasz egyszerű, csak olyan adatot töltsünk fel, osszunk meg, amiből úgy érezzük, nem lehet bajunk, illetve ami nem létfontosságú szervezetünk működése szempontjából. Ahogy felénk mondják, soroljuk be az információinkat biztonsági osztályokba. Ez ráadásul nem csak a hivatalos szervekkel szemben, hanem jelenlegi és leendő munkaadónkkal, férjünkkel és feleségünkkel, valamint a konkurenciánkkal szemben is komoly védelmet jelent.

Természetesen dönthetünk úgy is, hogy teljesen kivonulunk a digitális létből, ez azonban a mai világban komoly elszigetelődést jelent, és ahogy bin Laden esete mutatja, ha az USA ellenségei vagyunk, ez sem fog megvédeni. Használhatunk titkosítási és más PET-technológiákat, de ezekkel komolyan veszíthetünk a felhasználás kényelmességéből, bár igen hatékonyak, különösen a felhőben való adattárolás esetén. A jelenség ellen átlagemberként egyetlen érdemi dolgot tudunk tenni. Mint az EU polgárai, várjuk el a minket képviselő szervezetektől, hogy érdemben védjék az adatainkat! Vivienne Reding asszony, az EU alapjogi biztosa legalábbis már kérdéseket küld az USA felé. Bízzunk benne, hogy érdemi válaszokat kap ezekre a kérdésekre!