A nemzetközi tapasztalatok szerint iparágtól függően akár a társaságok teljes árbevételének 20 százalékát is elérheti a K+F tevékenységhez kapcsolódó, elismert költségeik aránya. Miközben ez az arány akár Magyarországon is hasonló lehet, a vállalatok a kutatás-fejlesztés kapcsán felmerülő lehetőségeknek, így az ezzel összefüggő adókedvezményeknek is gyakran csupán a töredékét használják ki - állítja a Deloitte adóosztályának vezetője. Dr. Kövesdy Attila szerint ennek oka, hogy sok vállalkozás nincs tisztában azzal, pontosan mi is számít K+F-nek, így sokan azt sem tudják, saját tevékenységeik közül mi minősülhet kutatás-fejlesztésnek.

A kérdés eldöntésében segítséget jelenthet az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) úgynevezett Frascati-kézikönyve, amely iparágakra bontva tartalmaz részletes útmutatást a kutatás-fejlesztési tevékenységek azonosításához. A kézikönyv konzekvensebb hazai alkalmazását eredményezheti az a 2010 januárjában életbe lépett magyar jogszabályváltozás, amely a kézikönyvet jelöli meg javasolt információforrásként, hivatkozási alapként a K+F tevékenységek vonatkozásában.

Alig ismert lehetőségek | A sokféle hazai kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos adókedvezmény közül az egyik legkevésbé ismert lehetőség, hogy a kifejezetten K+F tevékenységet végző dolgozók bérköltségének 10 százaléka direkt adókedvezményként vehető figyelembe a vállalatoknál, egészen a társasági adó 70 százalékáig - mondja a Deloitte adóosztályának menedzsere, Bagdi Lajos. Kis- és középvállalatok esetében ez a kedvezmény egy speciális szabálynak köszönhetően tovább növelhető, méghozzá a vállalat által alkalmazott szoftverfejlesztők bérköltségének 15 százalékával.

Ennek megfelelően a kis- és közepes méretű vállalatok a szoftverfejlesztő tevékenységet végző dolgozóiknak kifizetett bérköltség összesen 25 százaléka (10+15 százalék) után vehetik igénybe az adókedvezményt, mindezt négy évre egyelő arányban, „lépcsőzetesen” elosztva úgy, hogy a 25 százalékos plafont a negyedik év végére érhetik el. Ez a régióban egyedülálló szabályozás minden olyan vállalat számára előnyös lehet, amely szoftverfejlesztőket foglalkoztat – az IT szektorban tevékenykedő hazai cégek jelentős része pedig éppen ilyen feltörekvő kis- és középvállalat.

A társasági adó törvény egyébként elég széles spektrumot határoz meg arra nézve, hogy ki sorolható a szoftverfejlesztők közé: ide tartozik mindenki, aki szakirányú egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkezik és szoftvereket, adatbázisokat kutat, tervez vagy fejleszt, illetve programokat, "rutinokat" ír, tesztel, vizsgál. Habár ezt a törvény nem írja elő kötelező jelleggel, a kedvezmény igénybe vétele esetén hasznos, ha a vállalat egyértelműen bemutatja az általa alkalmazott szoftverfejlesztők tevékenységét a munkaköri leírásukban, vagy például részletes munkaidő-nyilvántartást készít ezeknél a munkatársaknál.

Az iparűzési adó is csökkenthető | Fontos lehet a kis- és közepes méretű vállalatok számára az a 2010. január 1-jével életbe lépett adótörvény-változás is, amelynek értelmében az iparűzési adó alapja csökkenthető a K+F tevékenység közvetlen költségével. Ez azt jelenti, hogy a korrigált forgalom jellemzően 2 százaléka körüli iparűzési adó alapja az eladott áruk beszerzési értékén, az anyagköltségen és a közvetített szolgáltatások értékén felül immár a kutatás-fejlesztés közvetlen költségével is csökkenthető.

A nagyvállalatok mellett mindez a K+F-intenzív, vagyis sok kutatás-fejlesztési tevékenységet végző kis-, és közepes méretű vállalatok számára is komoly lehetőséget jelenthet, hiszen az ilyen profilú cégek költségeinek jelentős hányadát általában a K+F költség teszi ki. Ezek a vállalatok iparűzési adóalapjukat az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség és a közvetített szolgáltatások értéke mellett egy jelentős összegű K+F költség levonásával gyakorlatilag szinte nullára csökkenthetik - ami egy közepes méretű vállalat esetén sokszor több millió forintos megtakarítást jelenthet.