A Global Pulse kezdeményezést azért indította az ENSZ, hogy a digitális adatok elemzésével segíthessen globális vagy egyes területekre vonatkozó problémák megoldásában. A SAS segítségével a Global Pulse egy két éves, speciális kutatási projektet vitt végig, amelyben azt vizsgálják, hogyan egészíthetik ki a hivatalos statisztikák adatait a közösségi médiában leírt és megosztott tartalmak.

Bányásszunk adatot ■ A projekt azt vizsgálta, hogy a közösségi médiában megosztott érzelmek és információk, valamint más, online, felhasználók által létrehozott tartalmak segíthetik-e a változó foglalkoztatottsági helyzet emberek érzékelésére és döntéseire gyakorolt hatásainak megértését, és ha igen, hogyan támogathatják mindezt. A kutatás elsődleges célja az volt, hogy a közösségi médiában megjelent információkat összevesse a munkanélküliségi adatokkal.



Az elképzelés azon alapul, hogy az online tartalmak olyan előrejelző (leading) és követő (lagging) indikátorokat rejtenek, amelyek rávilágíthatnak arra, hogy például a munkanélküliek mit éreznek, és hogyan birkóznak meg ezzel az élethelyzettel. A kutatás során az állástalansággal kapcsolatos publikus közösségi társalgásokban megjelenő hangulatokat és témákat vetették össze a hivatalos munkanélküliségi statisztikákkal.

A mostani projekt 2009 júniusa és 2011 júniusa között két tesztországot, Írországot és az Egyesült Államokat vizsgálta, mivel mindkettő esetében elterjedt a közösségi média használata, valamint a közelmúltbeli és jelenlegi gazdasági válság komoly hatást gyakorolt a foglalkoztatásra.

Digitális félelem ■ Az ENSZ Global Pulse kutatása egyrészt azt vizsgálta, találhatók-e olyan elemek az online beszélgetésekben, amelyek előre jelezhetik a közelgő munkanélküliséget. Hosszabb távon pedig annak lehetőségeit elemezték, hogy ezek az online tartalmak segíthetik-e a politikai döntéshozókat az érintett egyének által alkalmazott kezelési stratégiák típusainak és alkalmazási sorrendjének megértésében.

A vizsgálat során a kutatócsoport először az amerikai és ír blogok, fórumok és híroldalak anyagai közül kiválasztotta a munkával kapcsolatos online beszélgetéseket. Ezt követően minden egyes tartalomhoz hozzárendeltek egy hangulati pontszámot a társalgás hangvétele – például boldogság, lehangoltság vagy aggodalom – alapján. Azokat a munkanélküliséggel kapcsolatos tartalmakat, amelyek más témákkal (például lakhatással, közlekedéssel, egészségüggyel) is foglalkoztak, szintén számszerűsítették annak érdekében, hogy bepillantást nyerjenek abba, hogy a lakosság hogyan birkózik meg az állástalansággal.



Ezt követően az adatokat kétféleképpen elemezték: az egyik esetben a számszerűsített hangulati pontszámokat, a másik esetben pedig az egyéni kezelési stratégiákkal kapcsolatos tartalmak volumenét vetették össze a munkanélküliségi rátával.

Egyértelmű jelek ■ Számos hangulati pontérték mutatott erős összefüggést azzal, hogyan alakult az adott ország munkaügyi helyzete. Írországban például a "zavaros hangulatú" kategóriába sorolt beszélgetések mennyisége 3 hónapos átfutási idővel összefüggést mutatott a munkanélküliség nagyságával. Az is bebizonyosodott, hogy ezek az adatok értékes információt tartalmaznak arról, hogy az állástalanok hogyan birkóznak meg ezzel az élethelyzettel.

A munkanélküliség kezelésével kapcsolatos témák mennyiségében bekövetkező változás ugyanis szoros kapcsolatot mutatott a munkanélküliségi rátával – ezek rávilágíthatnak az állással nem rendelkező népesség várható reakcióira. Például az Egyesült Államokban az ingatlan elvesztéséről szóló beszélgetések a munkanélküliségi ráta emelkedése után két hónappal növekedtek. Ezeket az indikátorokat a szakemberek a munkanélküliségi politikák és a szociális védelmi programok fejlesztésére használhatják fel.


A SAS és az ENSZ Global Pulse projektje bemutatta, hogy a közösségi média elemzése valósidejű visszajelzést biztosíthat a politikai döntéshozók számára, és segítségével javulhat a káros hatások kezelésének képessége. "A magánszektor azért elemzi ezeket az online tartalmakat, hogy valós időben megértse a vevőit. Ezen új típusú adatok nagy része a társadalmi fejlődés szempontjából lényeges jeleket tartalmaz, ezért nekünk is használnunk kell ezt a forrást, hogy már folyamatában felismerjük, mi is történik" – foglalta össze a kezdeményezés lényegét Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a világszervezet novemberi közgyűlésén.