Az Intel a félvezetőipar meghatározó szereplőjeként 90 százalék körüli részesedéssel uralja a szerverprocesszorok piacát, amely folyamatosan terebélyesedik az olyan feladatok növekvő erőforrás-igénye nyomán, mint amilyen például az online adatfeldolgozás. Az üzletág sikerességét mutatja, hogy a vállalat bevételeinek ötödét, működési eredményének viszont közel kétharmad részét adja – ezen a területen az AMD-SeaMicro akvizíció vagy az ARM-alapú gyártók megjelenése mindenképpen fokozza a versenyt, de a vállalat pozícióját belátható időn belül nem veszélyezteti, figyelembe véve az Intel fejlettebb gyártástechnológiáját és -kapacitását, illetve jól megalapozott piaci helyzetét. Ez azt is jelenti, hogy az Intel az adott teljesítmény-paraméterek alapján árait tekintve is képes előállni a legkedvezőbb megoldásokkal.

Xeonok minden méretben ■ A szerverekhez, munkaállomásokhoz és beágyazott rendszerekhez fejlesztett Xeon CPU-k E3-as, E5-ös és E7-es családja rendre az egy, kettő és négy vagy több processzoros rendszereket célozza, amit az idén már a 22 nanométeres eljárással gyártott Ivy Bridge mikroarchitektúra fémjelez majd. A platform rugalmasságára jellemző, hogy az ügyfelek tetszés szerint "legózhatnak" az Intel megoldsaival. Az alapvetően kétprocesszoros megoldásokhoz tervezett E5-ösök esetében például egy- vagy négyprocesszoros változatok is felépíthetők, bár ezek semmiképpen sem azonosak a megfelelő E7-esekkel, tekintettel például a QPI linkek jelentős teljesítménytöbbletet adó kialakítására – tudtuk meg Gacsal Józseftől, az Intel Hungary üzletfejlesztési igazgatójától.

Az E5-tel építhető olcsóbb, belépő szintű kettő- és négyprocesszoros rendszerek kiteljesítik ugyan a választékot, de az igen kedvező áron hozzáférhető termékeket nem kifejezetten vállalati felhasználsára, hanem más konstrukcióban, nagy teljesítményű számítástechnikai megoldásokhoz (HPC) és műszaki számításokhoz ajánlják. Ugyanakkor a vásárlók időnként olyan funkcionalitásért is fizetnek, amelyről keveset vagy semmit nem tudnak, és így ki sem használhatnak. Ilyenek lehetnek mondjuk a számos szoftvergyártó által támogatott titkosítási készségek (AES-NI) vagy a virtuális gépek hardveres elválasztása és a digitális aláírások (TXT): ahogy azt az inteles kliensplatformok kapcsán is leírtuk, az IT részlegek gyakran küszködnek olyan problémákkal, amelyeket hardvereszközeikre építve alapértelmezett módon is képesek lennének megoldani.

A hozzáadott érték ■ Az üzleti kritikus rendszerek kapcsán ma is gyakori kérdés az Itanium termékvonal sorsa, amely mellett a gyártó továbbra is elkötelezett – a bejelentett útiterven túl ezt erősíti az Itanium-alapú szerverek vezető szállítójával, a HP-val 2017-ig kötött megállapodás is. A következő Itanium-iteráció, a Kittson kapcsán említést érdemel az a modulásis fejlesztési modell, amelynek keretében az E7 és az Itanium chipek közösen alkalmaznak bizonyos komponenseket, a szilícium-szintű elemektől kezdve egészen a foglalatok kompatibilitásig. Ezzel az E7-es család új funkciókkal gazdagodik, míg az Itanium esetében javul a gyártás méretgazdaságossága. Azáltal, hogy az OEM partnerek közös alaplapokat fejleszthetnek mindkét architektúrához, a vásárlók választási lehetőségei is jelentősen bővülnek.

Az Intel a Xeon Phi koprocesszorokra épülő gyorsítókártyák kiadásával már annak is nekilátott, hogy piaci jelenlétében felszámolja az utolsó vakfoltot, de a meghatározó hardveres fejlesztések mellett komoly lépéseket tesz abba az irányba, hogy a hardveres és szoftveres technológiák valóban együttműködjenek. Erre a kiszolgálók frontján friss példa a nyílt forrású Hadoop keretrendszer nemrég bejelentett saját disztribúciója, amelyhez a chipgyártó technikai támogatást is nyújt. Bár mindez nem volna idegen a vállalat hagyományaitól, hiszen a Linux kernel fejlesztésésének egyik legjelentősebb hozzájárulójáról beszélünk, az Intel ezúttal ténylegesen szoftvert értékesít ügyfeleinek, komoly hozzáadott értékkel támogatva hardveres platformjait.

Szabad atomok ■ Ugyanez a megközelítés hívta életre a mikroszervereket is, amelyek szegmensében az Intel az Atom S néven futó processzorokat  állítja hadrendbe, jó időben reagálva az ARM alapú szervermegoldások előretörésére. A legkedvezőbb fogyasztású Xeonok alá pozícionált megoldásokkal azonban a vállalat nem elsődleges bevételi forrásait védelmezi, hanem az időközben felbukkanó igényekhez igazítja termékportfólióját. A tavaly óta szállított, ECC memóriavezérlővel és virtualizációs támogatással rendelkező, 64 bites Atom rendszerchipek felhasználása azokon a területeken (például webes kiszolgálók) fizetődik ki, ahol nincs szükség extrém számítási teljesítményre, viszont párhuzamosan kell végezni az I/O műveletek tömegét, és különösen figyelnek az adott számítási kapacitásra vetített költségekre.

A gyártástechnológiai fölény és piaci tapasztalat itt akkor is az Intel mellett szól, ha a korábbi kardcsörtetést követően úgy tűnik, hogy mostanra már az ARM-mel kölcsönösen elismerik egymás eredményeit. Ráadásul a technológák adaptációja is jellemzően a vevőértékre épül, a konzisztencia és az adatközpontokban használt x86-os architektúrák pedig határozott előnyt jelentenek, amennyiben érintetlenül hagyják a meglévő szoftverkészletet. Az Intel szerint a rendszereket amúgy is egészében érdemes vizsgálni, így a fogyasztás önmagában nehezen értelmezhető tulajdonság. A gyártó ennek megfelelően azon dolgozik, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon az a rugalmasság, amit az Atom S-re épülő megközelítés kínálhat a szerkezeti változtatások gyors és kényelmes kivitelezésében.