Nem olyan régen adtunk hírt róla, hogy a HP továbbra is lát fantáziát a hibrid kialakítású eszközökben, így egyszerre két ilyen modellt is bemutatott. Ezek hazai megjelenésére még biztos kell várni, addig is itt a Windows 8 alapú Envy x2, ami a billentyűzettel felszerelve egy 11,6 colos subnotebookhoz hasonlítható leginkább, a panelt kiemelve pedig méretes és meglehetősen nehéz táblagépként funkcionál (dokkolóval együtt közel másfél kg, csak a tablet 0,71 kg).
Fémbe csomagolva ■ A fém használata mindig szimpatikus a tesztelő számára, de nem biztos, hogy ennyire fog örülni ennek a tulajdonos is. Az alumínium különböző ötvözetei strapabíróvá, stabillá teszik ugyan az eszközt, de megnöveli a tömegét, illetve a használat során keletkező hő is a legmeglepőbb pillanatokban és helyzetekben véteti észre magát. Az Envy x2 formavilága olyan, amit pár évtized múlva bátran lehet a múzeumokban mutogatni, hiszen annyira egységes és szépen megmunkált az egész. A szélek irányába legömbölyített felületek, az itt-ott kidudorodó részek, a szálcsiszolt fémfelületek miatt öröm kézbe venni, forgatni, csak dicséret jár a tervezőknek.
A fedlapon (vagy a táblagép hátulján, ahogy nézzük) a karakteres HP logó felett a 8 megapixeles képek rögzítésére képes, villanóval is megtoldott kamera objektívje, két oldalt pedig a felületbe süllyesztve a bekapcsológomb, illetve a hangerőállító található. A kijelző egy robusztus zsanérral kapcsolódik a dokkolóhoz, ami kinyitáskor együtt forog a panellel és valamivel több mint 90 fokos szögben engedi a kijelző hátradöntését. Amilyen frappáns és elegáns a gép eddig, annyira nehézkes a kijelző eltávolítása, vagyis a táblagéppé átalakítás folyamata.
A zsanéron középen elhelyezett csúszka csak nehezen mozdul el a helyéből, pontosabban csak akkor mozdul meg, ha körömmel kezdjük meg feszegetni. Ha ez megvan, akkor ezt egy kézzel tartani kell, míg a másikkal megkezdhető a panel kivétele, ami szintén nem egyszerű, mert komolyabb erőt kell kifejteni a művelethez. A visszahelyezés már jóval könnyebb, ilyenkor a táblagép szolgálatkészen, kattanva csusszan a helyére. Munka közben elég gyorsan kiderült, hogy az Envy x2 erősen fej nehéz, hiszen amikor nem stabil, sík felületen (ölben, laptoppárnán) használtam, a kijelző hajlamos volt magával rántani az egész gépet hátra.
A csatlakozók a dokkoló/billentyűzet oldalaira kerültek, ami kimerül két USB-ben (csak 2.0), egy HDMI-ben, illetve találunk még rajta egy 3,5 mm-es jack kivezetést, valamint egy memóriakártya (SD) nyílást. Kellemes meglepetés, hogy a jack csatlakozóról és a microSD kártyahelyről akkor sem kell lemondanunk, ha tablet módba váltunk, mert mindkettő megtalálható a táblagép alsó élén. A kijelző felett az előlapi kamera, a különböző érzékelők találhatók, alul egy vékony rács mögött pedig a külső hangszóró húzódik. A képernyő alsó, középső részén elhelyezett érintős Windows gomb megnyomásával a csempés felületre kerülünk, de a gomb csak táblagép funkcióban aktív.
Hardver-szoftver ■ A billentyűzet a mostanában használatos szigetes elrendezést kapta, a gépelés alapvetően kényelmes rajta, bár a gombok útja meglehetősen rövid. A korlátos méretek ellenére sok kompromisszumot nem kell kötni, a szóköz és az enter gombokat sem fogták őrült fogyókúrára, egyedül a fel és le nyílgombok mentek össze már kényelmetlen méretűre.
A gyakran használt parancsok (end, home, page up/down) másodlagos funkcióként használhatók az előbb emlegetett nyílgombokkal, a hangerőt, kijelző fényerejét, a WiFi modult az F+fn gombok kombinálásával vezérelhetjük. Szót érdemel még a touchpad, ami egyetlen felületből áll, és kétszer a bal felső sarokban elhelyezett kis téglalapra bökve pillanatok alatt kiiktatható. Az érintőpadon jobbról, balról, felülről történő mozdulatokkal varázsolhatjuk elő a Windows 8 menüelemeit, két ujjas, vízszintes gesztusokkal pedig a csempék között lapozhatunk.
Akár tablet, akár notebook módban gyötörtem az Envy x2-őt azt állapítottam meg, hogy ha nem akarunk többet tőle, amit az Intel Atom 1,8 GHz-es, dupla magos processzora tud (plusz 2 GB RAM), akkor jó barátságba keveredhetünk a géppel. Az alapfeladatokkal, böngészéssel, multimédia fogyasztással, egyszerűbb játékokkal nem volt különösebb gond, de komoly 3D-s címeket nem fogunk tudni futtatni rajta, ahogy videóvágással sem érdemes próbálkozni.
Pontosan azokat a feladatokat szolgálja ki a gép, ami útközben, vagy egy tárgyalás során szóba jöhet. Az adatok és a Windows 8 tárolására egy 64 GB-os SSD szolgál passzív hűtés mellett, vagyis ventilátorok nem zavarnak be, illetve túlzott melegedéssel sem találkoztam. A szűkös tárolókapacitás az említett memóriakártyákkal, vagy aktív felhőhasználattal bővíthető, és az sem meglepő, hogy optikai meghajtó nem fért el a keskeny gépházba.
200 felett ■ A HP Envy x2 mindezeken felül Bluetooth-szal, NFC modullal és WiFi-vel is rendelkezik (pontos specifikációk itt olvashatók), a szoftveres környezetet pedig egy teljes értékű Windows 8 adja, vagyis semmiféle korlátozást nem szenvedünk el, a szokásos alkalmazások telepíthetők, ahogy azt megszokhattuk. Ez a hibrid csomag átlagosan 230 ezer forintba kerül a hazai piacon, amiért egy igényes házba rakott, teljesítményben némileg visszafogott (sajnos az 1 év garancia sem mondható egyedülállónak), viszont kiemelkedően jó akkuidővel (akár 11 óra notebook módban) rendelkező notebook/tablet kombinációt kapunk.
Akinek fontos, hogy a nagy teljesítményigényű alkalmazások is rendben fussanak, annak javasoljuk, hogy várják meg a szintén windowsos Split x2-őt, aki pedig marad az Envy x2-nél, az számíthat rá, hogy bárhol is jelenjen meg a géppel, elismerő pillantásokat zsebelhet be a látványos külső miatt.
Szintet lép a Synology: Érkezik a PAS7700 csúcskategóriás vállalati flash tároló
Ahogy a vállalati IT-környezetek az AI-alapú folyamatok, a virtualizáció, a nagy teljesítményű adatbázisok és a folyamatosan elérhető digitális szolgáltatások nyomása alatt fejlődnek, a szervezetek egyre inkább olyan tárolóinfrastruktúrát igényelnek, amely kompromisszumok nélküli teljesítményt, rugalmasságot és skálázhatóságot biztosít.
Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?