Az egytizedes verzióváltás a tavaly október 19-én kiadott 4.0 (Ice Cream Sandwich) óta az első, a cukrozott gumicukorról elnevezett Jelly Bean mostantól elviekben bárki okostelefonján megjelenhet. Az Android esetében azonban jóval bonyolultabb a folyamat, mint például az iOS-nél, amely kiadáskor szinte azonnal frissül minden kompetibilis iPhone-on. A sok gyártós, sokszor szolgáltatófüggő modell elnyújtott frissítési időszakot eredményez, ráadásul sok telefon még csak mostanában vált végre az előző verzióra.

Babra megy a játék ■ Az egészen pontosan 4.1.1.R1 verziószámú Jelly Bean újdonságai közé a rendszer és a telefon stabilitásán és optimalizálásán kívül új kényelmi funkciók és alkalmazások kerültek. Több ráncfelvarráson esett át a grafikai alrendszer, egyszerűsödik a szövegbevitel és a nyelvek kezelése. Alkalmazásonként állíthatjuk be a rendszerben, melyikből kérünk bármilyen értesítést, a kezdőlapokon pedig automatikusan átrendezhetjük a widgeteket és ikonokat, ha még valamit el akarunk helyezni a zsúfolt felületen.

_{A Google Now app néhány gyártónál frissítést lassító tényezővé válhat}

Megjelent a szövegdiktálási lehetőség offline üzemmódban is, javult a hangkeresés és a natív kamera app, a kontaktlista profilfotói már nagyfelbontásúak is lehetnek, és a tabletek számára új interfész-elrendezés vált elérhetővé. A rendszer része lett a Google Now is, amely az eddigi egyszerű Google keresőcsíkot bővíti ki hely- és idő-alapú információkkal. A legtöbbek által várt Jelly Bean tulajdonság azonban nem is ezek közül kerül ki: a Google és a korai tesztelők szerint a rendszert erősen optimalizálták, így egyes készülkékeken még a 4.0 változathoz képest is gyorsabbá teleti a telefonok működését.

Nem lesz villámháború ■ Első körben természetesen a Google aktuális referenciatelefonján, a Samsung által gyártott Galaxy Nexuson lesz elérhető a frissítés, a jelek szerint néhány héten belül. A telefongyártók is mostantól dolgozhatnak saját készülékeik frissítésén, itt viszont jóval lassabb lesz a folyamat, főként az egyéni felhasználói felületek új rendszerre igazítása miatt. A Samsung TouchWiz, a HTC Sense és a többi hasonló interfész ugyanis több tucatnyi rendszerfunkciót és megjelenítési módot változtat egyedivé, így ha bármi változik a rendszerben, ezeket az extrákat gyakorlatilag újra kell hangolni, hogy a friss Androiddal is tökéletesen működjön együtt az extra felület.

Ráadásul a legújabb Androiddal érkezik néhány olyan funkció, amely homlokráncolásra késztetheti a gyártók szoftverfejlesztőit. Ilyen például a Google Now, amelyhez hasonló szolgáltatást többen saját felületük részeként oldottak meg eddig - a Samsung Galaxy S III esetében például érdekes kérdés, hogy az eddig beépített szolgáltatást tiljták le a rendszerrel érkező kedvéért, vagy fordítva.

Egy másik lassító tényező a szolgáltatók köre. Több olyan példa akadt eddig is, hogy bár a telefongyártó már engedélyezte a rendszerfrissítést egy készüléktípusra, egy adott ország valamelyik szolgáltatója még visszatartotta azt saját ügyfeleitől - erre leginkább a nyelvi lokalizáció, vagy a szolgáltató által telepített extra appok és funkciók beépítése miatt kerül sor.

Sokan használnak valamilyen Android változatot a hazai szleng szerint "főzött" formában - ez azt jelenti, hogy nem a gyártó által eredetileg telepített Android fut a készülékeken, hanem független programozók, modderek által összeállított változatok. Ezt leginkább azok választják, akik telefonjaira hivatalosan már nem elérhető egy újabb Android verzió, vagy akik például annak ellenére akarnak Sense felületet a rendszer fölé, hogy nem HTC készülékkel rendelkeznek. Nekik jó hír, hogy a legfontosabb "rootolók" is elkezdték már faragni saját megoldásaikat, a CyanogenMod 10 JB4.1 változat akár gyorsabban megjelenhet egyes felhasználók telefonjain, mint a gyártó frissítése.