A Google Kínában hónapok óta küzd az államilag megkövetelt cenzúrával, és egyelőre úgy tűnik, valóban ki kell vonulnia a távol-keleti országból. A világ más részein azonban teljesen megszokott módon működik a találatok szűrése, íme néhány ízelítő.

Ne szólj szám, ne keress kezem | Törökországban bűn bármi negatív hangvételűt állítani az ország alapító atyjáról, így a török Google oldalon nem érhetők el a Musztafa Kemál Atatürk emlékére nézve sértő tartalmak és videók. Thaiföldön nem a múlt, hanem a jelen vezérét féltik a kritikáktól, így a helyi keresőben nem jelennek meg a Bhumibol Adulyadej királyra nézve sértő vagy degradáló weboldalak.

Németországban, Franciaországban és Lengyelországban törvénybe ütközik a náci ideológiák terjesztése és a holokauszttagadás, így ezen országokban a Google sem listázza az ilyen tartalmakra mutató hivatkozásokat.

Kényes gyakorlatok | A Google egyes területeken teljesen jogosnak érzi a cenzúrát, így például a német, francia és lengyel gyakorlatot. A magyarázat itt az, hogy mivel az ottani törvényeket jogosan, a nép által választott kormány hozza, a tartalomszűrésről hozott törvények tulajdonképpen a nép akaratát képviselik. Kínával azonban pont azért harcol már jó ideje a vállalat, mert az ottani kormányt nem demokratikusan választották, ezért a Google nem hajlandó megvonni a kínai néptől a szabad internetes keresés jogát.

Hogy is működik a cenzúra a Google gyakorlatában? Egyes országokban alapvetően minden információ megengedett, a kormányok képviselői csupán bizonyos esetekben kérvényezik bizonyos weboldalak vagy tartalomtípusok kiszűrését. Ezt ilyenkor a keresővállalat jogászai veszik kezelésbe és megvizsgálják, valóban az adott ország törvényeibe ütközik-e az adott oldal vagy témakör.

Más a helyzet például Kína esetében, ahol maga a kormány adja meg a Google (és más keresőszolgáltatók) számára azt a minden bizonnyal hatalmas dokumentumhalmazt, amely a helyi keresési irányelveket tartalmazza - itt nem az ország kérvényez tehát, hanem a keresőcégnek kell alkalmazkodnia a helyi előírásokhoz.

A fent említett példák esetében például a Google elfogadja a felsorolt országok gyakorlatát, ám például Törökországgal folyamatos viták folynak - ők például egyelőre letiltják országuk határain belül a YouTube elérését. Arra hivatkoztak, hogy a keresővállalat csak Törökország határain belül szűrte a szerintük "ellenséges" tartalmakat, világszerte nem, így inkább a teljes YouTube-ot kiebrudalták. Más országokban pedig az nem tetszik a helyi cenzoroknak, hogy a Google csupán a kritizált tartalomra mutató hivatkozást távolítja el, azonban a helyén ott hagy egy üzenetet arról, hogy cenzúra miatt a link a keresőből nem elérhető.

Természetesen vannak világméretű tartalomszűrések is, ezek azonban közmegegyezésre történtek - ilyenek például a gyermekpornográfiával, bombakészítéssel, kábítószerek előállításával vagy árusításával foglalkozó weboldalak: ezek a Google rendszerén keresztül a világon sehol sem érhetőek el.