Egészséges nőknek kötelező szoptatni. Ez a lényegre törő mondat az 1794-es porosz törvénykönyvből való, amely több mint 19 ezer hasonlóan konkrét szakaszban tett kísérletet a mindennapi élet teljes körű szabályozására. Az Allgemeines Landrecht a mai jogtörténeti felfogás szerint gigantikus torzszülemény volt, amely a bírói mérlegelés kockázatát szerette volna kiiktatni az ítélkezésből, egyértelmű utasítást adva minden eshetőségre. "Ami a palánkokra mondatott, az vonatkozik a léckerítésekre is" – szögezte le például. A gyermekgyilkosságot pedig 115 külön szakaszban rendezte, biztos, ami biztos.
 

Bár a porosz kísérlet több mint száz évig érvényben volt, egyértelműen zsákutcának bizonyult, hiszen pont azt bizonyította be, hogy nem lehet az életet előre szabályozni. Hasonló buzgalommal kellene most újabb és újabb szabályokat felállítania annak, aki az internetkorszakban a szerzői jogvédelmet szeretné teljes körűen érvényesíttetni; értelemszerűen ez is lehetetlen feladat. A technológiai fejődés ugyanis túllépett a szabályozáson; mire a kalózkodást a jogvédők sarokba szorítanák, az már ki is siklott egy kiskapun, és lehet elölről kezdeni az egészet.

Brüsszeli direktíva | Szinte biztos, hogy ez a macska-egér harc nem oldja meg a problémát, ahhoz az alapoktól kezdve a teljes rendszert kellene újraépíteni. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy – néhány európai példát követve – a magyar jogvédők is inkább szélmalomharcba akarnak kezdeni. A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) és az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elkezdte a puhatolózó tárgyalásokat egy jövőbeni új, a fájlcserélők ellen keményen fellépő szabályozás bevezetésének lehetőségéről.

Kétségtelen, hogy egyre több nyugat-európai ország teremt törvényes lehetőséget arra, hogy a digitális tartalmak (zene, film, szoftver és hasonlók) illegális le- és feltöltőit beazonosítsa és büntesse, és ez jó apropót ad a magyar lobbinak. Emellett a múlt év végén elfogadott új uniós távközlési csomag is elég nagy szabadságot hagyott a tagállamoknak abban, hogy milyen eszközöket alkalmazzanak a szerzői jogok megvédésére. Ez szintén zöld jelzés a keményebb fellépéshez.

Brüsszelben egyébként éppen azért is húzódott a távközlési direktíva elfogadása több mint két évig, mert nehezen tudták megtalálni azt a formulát, amely a szerzői jogok érvényesítésére alkalmas lehet, de még nem sérti a személyiségi jogokat. A nethasználati szokások monitorozása nagyon kényes terület, nehéz úgy megvalósítani, hogy a személyiségi jogok ne csorbuljanak.

Végül egy olyan keretszabályozás született, amely "csak" azt teszi kötelezővé, hogy a "megvádoltaknak" legyen lehetőségük kifejteni az álláspontjukat, azaz védekezni. Az unió tehát elfogadja például a svéd vagy a francia modellt is, amely fokozatosan „rémíti el” a letöltőket.

E módszer lényege az, hogy miután a fájlcserélő személyt egy állami hivatal, vagy annak képviselője beazonosította, az érintettet értesítik arról, hogy a „nagy testvér” mindent tud a felhasználási szokásairól, de amennyiben felhagy illegális tevékenységével, akkor megúszhatja büntetés nélkül. Ellenben ha kétszer is sikertelenül szólították fel a jogsértő magatartása beszüntetésére, azt követően bíróság elé citálhatják, és súlyos pénzbírságra számíthat, illetve akár egy évre is felfüggeszthetik az internetkapcsolatát (a részleteket lásd a keretes írásban).

A hazai szerzői jogvédő szervezet, az Artisjus álláspontjáról, az adatvédelmi biztos aggályairól és a probléma lehetséges jobb megoldási alternatíváiról további részleteket a csütörtökön utcára kerülő Figyelő hetilapban, a 2010/7-ik számban olvashat.