Stanford R. Ovshinsky szülei 1905 körül érkeztek az Egyesült Államokba – apja Litvániából, anyja Fehéroroszországból –, a többi Kelet-Európából kivándorolt-elmenekült zsidóhoz hasonlóan szegényen. Apja fémhulladék-kereskedésből próbálta fenntartani családját, és az USA-ba már érkezése után hamarosan bekapcsolódott az akroni munkáskörök tevékenységébe. Az 1922-ben született Ovshinsky innen hozta haláláig megőrzött érzékenységét a társadalmi problémák iránt. Élete ha úgy tetszik, igazi amerikai sikertörténet – dollármilliárdok nélkül.



Bár hivatalos tanulmányait a középiskolával befejezte, tudásszomja óriási volt, melyet kezdetben az akroni könyvtárból próbált kielégíteni. Érdeklődése a fizikától a kémián át a neurológiáig terjedt. De nem az elmélet érdekelte: folyamatosan azon törte a fejét, hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani az ötleteit. Jellemző rá első szabadalma is. A második világháború alatt szerszámkészítőként dolgozott a Goodyearnél. Az ott szerzett tapasztalatai alapján kidolgozott egy olyan automata esztergagépet, amivel meg lehetett oldani a nagyméretű tüzérségi lövedékek gyors és pontos gyártását. A háború után erre a találmányára alapozva alapította első cégét, melynek eredményeit a lövedékgyártás terén hasznosították is a koreai háború idején.



Az energia csapdába ejtése ■ Érdeklődése azonban más irányba sodorta. 1960-ra jutott el ahhoz a problémakörhöz, amely gyakorlatilag élete végéig foglalkoztatta, és amelyhez számtalan találmánya, újítása is kötődik: az energia hordozhatósága, valamint a zöld energia. Második feleségével, Iris Miroy Dibnerrel – aki 2006-ban bekövetkezett haláláig volt legközvetlenebb munkatársa és segítője – alapította meg Energy Conversion Laboratoryt. A cégnél egy sor olyan fejlesztés látott napvilágot, ami meghatározza például a jelenkori informatikai és telekommunikációs eszközeinket.



A nikkel-metál-hidrid akkumulátorok tökéletesítésével nemcsak a hordozható eszközök előtt nyitott számtalan lehetőséget, de a zöld energiával működő autókhoz is megteremtette az alapot. A General Motors EV1-eséhez az ő cége szállította az akkumulátorokat, emellett keményen dolgozott a hidrogénhajtás kifejlesztésén is.



Németek öröme ■ A napenergia hatékony felhasználást biztosította az a napelemgyártási technológia, mellyen hajtogatható, vágható, és akár tetőfedésre is alkalmas napelemet lehet gyártani. Ovshinsky találmányát Németországban hasznosították legintenzívebben. Szintén az ő nevéhez fűződik a 2005-ben zöld energia terén elért eredményeinek elismeréseként az Economist innovációs díjjal tüntette ki.  



Őt látjuk mindenütt ■ Ovshinsky fontos eredményeket ért el a félvezető-gyártásban, nevéhez kötődik például a fázisváltó memória, vagy a folyadékkristályos, közismertebb nevén LCD kijelzők technikai alapjainak a megteremtése. Bár csak az energiatárolás terén elért eredményeiből milliárdos lehetett volna, a találmányát értékesítette egy összegben. Bár így ő lecsúszott arról, hogy igényt tartson a jogdíjakra, ellenben az emberiség újabb találmányokkal gazdagodhatott.



Nem a pénzért csinálta ■ A mintegy négyszáz bejegyzett találmányával korunk egyik legsikeresebb feltalálójává vált, bár az igazi anyagi siker élete végéig elkerülte. Sikerének titka talán épp abban keresendő, hogy nem végzett egyetemi stúdiumokat, így gondolkodása mentes volt az akadémiai kötöttségektől. Minden tudományágból azokra az eredményekre figyelt, és azokat hasznosította, melyekre céljai eléréséhez – egy-egy gyakorlati probléma megoldásához – szüksége volt. Bár nem szerzett egyetemi diplomát, számos neves felsőoktatási intézmény adományozott számára tiszteletbeli doktori címet.

És végül egy interjú első része, amely alapján az érdeklődők könnyen rátalálnak a másodikra is.