Sam Palmisano most hétfőn első munkanapját töltötte úgy, hogy már nem ő a világ egy egyik legnagyobb és legrégebbi technológiai vállalatának irányítója. Utódja valószínűleg az általa kitaposott ösvényt követi.
Mint arról korábban mi is beszámoltunk, január elejétől az IBM-et közel tíz évig vezető
Samuel J. Palmisano átadja az irányítói pozíciót egyik közeli munkatársának, a cégnél két évtizede, legutóbb a vállalat értékesítésért és marketingért felelős alelnökeként dolgozó
Virginia Romettynek.
Samuel J. Palmisano és saját nevelésű utódja, Virginia Rometty
Lassan járj... ■ A fennállásának
századik évfordulóját tavaly ünneplő óriáscég élén nem kétévente szokás cserélgetni a vezetőket: Rometty mindössze a kilencedik az első számú vezetők történelmi lajstromában. Az első női IBM-vezetőnek alaposan fel kell kötnie a szoknyáját, ha méltó módon kívánja folytatni elődje munkáját.
Palmisano ugyan nem épített ki olyan komoly rajongói bázist, mint az Apple
nemrég elhunyt vezetője, Steve Jobs, és sosem tartott önkívületi üvöltözés közepette beszédeket, mint a lendületes előadó hírében álló Microsoft-főnök,
Steve Ballmer - mégis óriási szerepe volt abban, hogy az IBM most ott tart, ahol.
A támadó falember ■ Az igazgatótanács elnöki pozícióját továbbra is megtartó Palmisano "verte át" a szervezeten a PC-s üzletág eladását a kínai Lenovónak, ami utólag óriási stratégiai húzásnak bizonyult. A nagy rivális HP alig néhány évvel korábban pont ennek ellenkezőjét lépte, amikor felvásárolták a Compaq céget, hogy még komolyabb tényezővé váljanak a személyi számítógépek piacán. 2011-ben viszont már
ugyanazt fontolgatták, amit az IBM hét éve megcsinált. Érdekes módon az új, szintén hölgy HP-s vállalatvezető végül
kihátrált a terv mögül.
Talán
Meg Whitman nem volt annyira állhatatos, mint annak idején Palmisano, aki a New York Times-nak adott interjújában bevallotta, hogy a PC-s részleg 2004-es eladásakor a lehető összes érvet és felvetést kénytelen volt végighallgatni a rendkívül keményen ellenálló menedzseri réteg részéről. De az IBM egykor támadó falemberként ígéretes amerikaifutball-karrier előtt álló vezére a tárgyalóteremben is keményen állta a sarat, és minden ellenállást ledózerolva a már akkor is gyenge profitrátát hozó PC-kről a komolyabb hardverekre és a szolgáltatásokra helyezte a hangsúlyt. Hogy ez mennyire bejött, arról csak egy apró árulkodó momentum volt tavaly az a nap, amikor a cég piaci kapitalizációja
1996 óta első ízben haladta meg a Microsoftét.
Négy kérdés ■ A leköszönő vezérigazgató egyébként a sikert nem feltétlenül a jó döntéseknek, a tudatos felvásárlásoknak vagy éppen a kiemelkedően magas erőforrásokat kapó kutatási részlegnek tulajdonítja. A hivatkozott interjúban négy egyszerű kérdést említ, amelyet minden vezető beosztású munkatársának megmutatott kinevezése után, és arra kérte őket, hogy ezek alapján dolgozzanak a cég sikerén. Palmisano négy kérdése:
■ Miért költené el valaki nálad a pénzét, mi benned az egyedi?
■ Miért dolgozna valaki nálad?
■ Miért állna a közösség érdekében, hogy közvetlen földrajzi környezetében (országában) működj?
■ Miért fektetné be valaki nálad a pénzét?
Szerinte minden erre a négy alapvető tényezőre vezethető vissza, és csak akkor lehet sikeres egy vezető vagy vállalat, ha ezek mindegyikére megnyugtató válasszal rendelkezik. Virginia Rometty, mint a vállalatnál évtizedek óta dolgozó topmenedzser valószínűleg nem szorul korrepetálásre ezekből az alapvető iránymutatásokból, ennek ellenére nincs könnyű helyzetben, ha ugyanazt a lendületet szeretné viszontlátni majd tíz év múlva, mint amit előde regnálása alatt mutatott az IBM.
