Néhány napja a Bitport is hírül adta, hogy a magyar kormány stratégiai megállapodást között a Microsofttal. Bár a megállapodás szövege kevés konkrétumot tartalmaz, annyiban pozitív előrelépésnek lehetett tekinteni – és erre Papp István, a Microsoft Magyarország ügyvezetője is utalt burkoltan a megállapodás ünnepélyes aláírásakor mondott beszédében –, hogy mintha változna a gazdaságpolitika viszonyulása a Magyarországon működő multinacionális cégekhez.

A Wall Street Journal egy elsősorban kelet-európai országokkal foglalkozó blogja, az Emerging Europe Real Time is előveszi a témát, összefoglalva, mi történt eddig, illetve milyen cégekkel kötött megállapodást a kormány. A cikk idézi Eleni Kounalakist, az Egyesült Államok magyarországi nagykövetét, aki felhívja a figyelmet arra, hogy a cégek szelektív kezelése visszatetszést kelthet, hiszen azok a végek, melyek a stratégiai megállapodások köréből kimaradnak, úgy érezhetik, velük nem számol a kormány, ami értelemszerűen visszahat majd az itteni tevékenységükre. A nagykövet asszony szerint fontos lenne, hogy a kormány ne csak a legnagyobb vállalatokkal alakítson ki partnerséget.

Vannak olyan vélemények is, melyek szerint igenis elfogadható Orbán Viktor miniszterelnök azon stratégiája, hogy azokat a cégeket preferálja a kormány, amelyek fejleszteni és munkahelyet teremteni akarnak. Bod Péter Ákos egyetemi tanár, a Nemzeti Bank volt elnöke, aki szerint elsősorban PR-értéke van ezeknek a megállapodásoknak, azonban sokkal árnyaltabban fogalmaz. Miközben a stratégiai partnerségek elsősorban gyártóvállalatokkal köttetnek, ő éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyarországi shared services centerek és a szoftverfejlesztő cégek is értéket hoznak létre, és majdnem olyan sok embert foglalkoztatnak, mint például az autógyártók.



Beruházások veszélyben ■ Az írás megszólaltatja Beck Györgyöt (képünkön), a Vodafone Magyarország elnökét is, aki köztudottan komoly szerepet vállalt abban, hogy azok a multinacionális cégek, melyeknek hazai leányvállalatát irányította, minél több befektetést eszközöljenek Magyarországon. Compaq-vezérigazgatóként például sokat tett azért, hogy a cég gyártókapacitása egy részét Magyarországra hozta, majd szolgáltatóközpontot is létesített. A Vodafone-hoz kerülése után pedig kiharcolta, hogy a cég Budapestre telepítse pénzügyi szolgáltató központját, majd pedig Miskolca a regionális ügyfészolgálati központját.

Beck most úgy látja, a stratégiai megállapodásoknak nincs igazi tartalma, nem segít a cégeknek abban, hogy ellensúlyozzák az őket sújtó gazdaságpolitikát. Nincs fórum arra, hogy a telekommunikációs piacot érintő kérdésekről valódi párbeszédet lehessen folytatni, miközben a szektor drasztikus terheket kapott a nyakába. Beck ezt azért is problémásnak tartja, mert egy olyan ágazatot sújt a kormányzat, amely a GDP mintegy 10 százalékát adja. Ennek kapcsán a cikk megjegyzi, hogy bár a tárgyalások még folynak a kormány és a Vodafone között, most már Románia az ottani kedvezőbb adózási feltételek és gazdasági körülmények miatt esélyesebb arra, hogy a cég ott hozza létre következő fejlesztőközpontját.