A legjelentősebb magyarországi vállalatok IT vezetőit tömörítő Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ) október 26-án tartotta tisztújító közgyűlését, amelyen egyhangúlag további két évre elnökké választotta Braun Pétert, az OTP elnök-vezérigazgatói főtanácsadóját (képünkön). Az elnökség egy fővel bővült, új tagja Klotz Tamás, a Magyar Posta CIO-ja. Továbbra is elnökség tag maradt Józsa Erika, a Sanofi informatikai igazgatója, Kertészné Gérecz Eszter, az Országgyűlés Hivatalának nyugállományba vonuló informatikai vezetője – akit egyúttal a VISZ tiszteletbeli tagjává is választottak –, Takács Tibor, a VISZ alelnöke, valamint Tóth Attila Zoltán, a MOL Csoport informatikai igazgatója.
– Több olyan trend is van, ami optimizmusra adhat okot: informatikára igen nagy szükség van, és még nagyobb szükség lesz, ami a szakmában dolgozóknak jó érzés lehet. A másik, hogy a mostani nehéz gazdasági feladatokat csak egy nagyon hatékony informatikai rendszerrel lehet megoldani. Ha mindig csak becslünk, és nem készítünk előrejelzéseket a jelenleginél színvonalasabban, akkor a gondokból lassabb lesz a kimászás is.
Az informatikának tehát hallatlan nagy lehetőségei vannak: nem abban, mint régen, hogy minden asztalt PC és laptop terítsen be, hanem abban, hogy olyan alkalmazásokat hozzon létre, amelyek segítenek a gondokból úgy kilábalni, hogy a meglévő munkánk eredményesebb legyen vagy éppen a termékeladásaink hatékonyabbak legyenek.
■ Amit mond, összecseng a nagy nemzetközi kutatók és a szállítók előrejelzéseivel, amelyek szintén azt vetítik előre, hogy az informatika lehet a gazdasági kilábalás egyik fő motorja a következő években. A hazai vállalatok és más szervezetek is felismerték a trendet, és hányan vannak olyanok, akik már elkezdték az IT működésének átalakítását?
– Bár vannak örvendetes kivételek, de komoly probléma, hogy a szállítók nagy része Janus-arcú, azaz az ígéretek és a megvalósuló rendszer, megoldás finoman szólva sem teljesen fedik le egymást. Ők ugyanis természetszerűleg a minél nagyobb konfigurációk eladásában érdekeltek.
Szintén gondot okoz, hogy a megrendelők oldalán sincsenek mindig tisztában azzal, hogy pontosan mire van szükségük. A mérhető paraméterekben (válaszidő, tárhely stb.) gyakran kedvtelve merülnek el, de a lényeg nem ebben keresendő. Senkit nem érdekel, hogy egy adott feladat megoldása milyen gépen, szoftveren fut, sőt már az sem, hogy hol. A fontos az, hogy mindez milyen módon tudja növelni az üzleti lehetőségeket, ösztönözni az eladásokat, javítani a belső működést.
■ Mennyire jellemző ez a fajta üzleti szemlélet a hazai nagyvállalatok informatikai vezetőinek körében? Még nagyon az elején vagyunk az átalakulásnak?
– Az első lépéseken már túl vagyunk. Igény szintjén már jelentkezik ez a gondolkodásmód, de nem állunk olyan képzettségi színvonalon tömegében, hogy a fentieknek megfelelő informatikai rendszereket tervezzünk. Időprés alatt dolgozunk, ezért nincs mindig lehetőség átgondolt tervezésre. Így nem jut idő sem az előzetes felmérésre, sem a projekt végi tesztelésre.
Egyes vállalatok informatikai szabályzata kimerül a munkatársaknak adott szoftver kezelési utasításában; ez nem ad lehetőséget fejlődésre, kreatív megoldásokra. Az informatikusok nem tolhatják át a felelősséget azzal, hogy ezt vagy azt majd az értékesítés vagy a marketing feladata lesz kidolgozni. Az IT-nek mindezt tudnia kell, és beépített visszacsatolások segítségével együtt kell tudnia működni az adott részlegekkel.
■ A szállítók, ahogy Ön is említette, egyre inkább komplex rendszerekben, teljes megoldásokban gondolkodnak. Nem lesz ettől még nehezebb helyzetben a CIO, aki saját vállalata számára keres optimális rendszert?
– Pontosan így van: még nehezebb helyzetben lesznek az informatikai vezetők. Ezért is hangsúlyozom, hogy nagyon magas képzettség és gyakorlat kell ahhoz, hogy ne tudják megvezetni megrendelőként, és azt a rendszert olyan részletekkel, kiegészítőkkel kapja, amelyre valóban szüksége van. Amint alá van írva a szerződés, a megrendelő tulajdonképpen rabja lesz a szállítónak, ami nem feltétlenül lesz barátságtalan viszony, de mindenképpen függőséget okoz. Ebből egyféleképpen lehet kiszállni, egy másik „rabtartót” választva.
■ Milyen lehetőségei, forrásai vannak a CIO-knak, ha folyamatosan képben akar maradni az üzleti, szervezési és egyéb, nem kifejezetten informatikai, de a munkáját alapvetően befolyásoló témákban?
– Az egyik legfontosabb forrás az olvasás. A magyar értelmiség nagy problémája, hogy nem ír és nem olvas, legalábbis nem eleget. Nem ír dokumentációt és nem olvas újságot. A másik lehetőség a kapcsolatteremtés, konzultáció. Erre jó alkalmat adnak például a szakmai konferenciák.
■ Végezetül arra lennénk kíváncsiak, hogy Ön szerint mi az a három legfontosabb trend, amelyek a közeljövőben nemcsak nemzetközi, de kifejezetten hazai viszonylatban is meg fogják határozni az informatikai vezetők és a vállalati informatika szerepét?
– Az NFC, azaz az érintés nélküli fizetési megoldás egyike lesz ezeknek. Az új generáció, a mai tizenévesek nem fognak mást hordani maguknál, mint a mobiltelefonjukat. Ezzel fognak fizetni, ezen nézik az órarendjüket és mindent így fognak intézni. A másik a táblagépek, az érintőképernyő lehetőségei. A jelenlegi óriási kínálat tisztulni fog, és néhány fő gyártó, termék fog dominálni.
Végül a rendszer mint szolgáltatás új fogalma elterjed. A vállalatoknak dönteniük kell, hogy saját informatikát tartanak fenn - ami rengeteg előnnyel jár, de költséges -, vagy néhány fős belső agytrösztöt foglalkoztat, és ezeken keresztül veszi meg a piacról az elérhető ajánlatok közül a neki tetszőt. Személyes véleményem szerint az első megoldás az üdvözítő, mert a másik változat nagyon sérülékennyé teszi a céget.
