Úgy tűnik, hogy az ország rohamléptekben zajló megújítása az informatika mezejét is pillanatok alatt csatatérré változtatja. A mobil fizetések államosítása után most újabb balos előrenyomulás következik, amennyiben a nyílt forrás maga a megvalósult szoftverkommunizmus. Aki nem így gondolja, az vigyázó szemét a NFM bejelentésére vetve azt olvashatja, hogy a minisztériumot a versenysemlegesség és a piaci verseny elősegítése indította az első Orbán-kormány idejében Stumpf István kancelláriaminiszter által jegyzett megállapodás felmondására.

Éppen most? ■ Ahogy mondani szokás, a legjelentősebb változások akkor következnek be, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. Ez ebben az esetben sem történt másként. Végre-valahára elkezdődhet a szoftverpiaci nyitás, gondolhatnánk naivan, amelyet habitusuktól függően már régóta kértek vagy követeltek a szabad szoftveres közösségek, a nyílt forrás és a nyílt szabványok szabványok ügye köré csoportosuló civil szervezetek, illetve a szabad szoftverekre épített üzleti vállalkozások.

Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés: a gazdasági válság W betűjének miért pont a második szára ad rá apropót, hogy a szoftverlicencek kapcsán is szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat, és – ahogy a meglehetősen foghíjas tisztaszoftver.hu oldal írja – megszüntessük egy piaci cég által fejlesztett szoftverek bérlésének támogatását.

Éppen itt? ■ Még érdekesebb kérdés, hogy mi történik a licencek lejárta után. Vajon az iskolai rendszergazdák leporolják a sok évvel ezelőtt írt CD-ket, és a téli szünet után nekiállnak Linuxot telepíteni? Vagy a központi támogatás elmúltával immár saját erőből, a helyi büdzsé terhére lesznek kénytelenek beszerezni a szükséges licenceket, ráadásul drágábban, a központi beszerzés nyújtotta alkupozíció előnyei nélkül?

A szerződéseket ugyanis be kell tartani, még akkor is, ha a másik oldalukon diákok állnak, akik adott esetben azt az ígéretet kapták, hogy a Microsoft szoftvereit használva tehetik le mondjuk az érettségit. A naptári év vége sajnálatos módon nem esik egybe a tanév végével, ami nyilvánvalóan erős kötöttséget jelent az oktatási intézmények számára.

Éppen így? ■ Még a kellő körültekintéssel megtervezett nyílt forrású migrációknak is megvannak a maguk komoly nehézségei. Nyugat-Európa úttörőinek tapasztalatai is azt mutatják, hogy az átállás költsége csak hosszabb távon térül meg, technikai szempontokból pedig komoly kihívásai vannak. A magyar közoktatás százezres nagyságrendű gépparkjának esetében ez hatványozottan igaz, nem csak a számosság, de az előkészítettség miatt is.

Hiszen nem teljesen világos, kik és milyen tudás birtokában vezénylik majd le az esetleges átállást, és hogyan képzik majd tovább – vagy éppen át – az oktatói, üzemeltetői gárdát. Persze a hosszú évekig tartó küzdelem után a szabad szoftverek ügyének támogatói most lehetőséget kapnak, hogy bizonyítsák a nyílt forrású alternatíva életképességét. Azonban a kialakult, vagy még inkább kialakított helyzetben bizonyos mértékig a bukásuk is bele van kódolva.

Éppen elég? ■ Azt is meg kell jegyezni, hogy a tanárok vagy diákok által igénybe vehető, szociális jellegű szoftverlicencek idejének már régen le kellett volna járnia. Válság ide vagy oda, furcsán veszi ki magát, hogy az állam bizonyos szoftvergyártók licenceit hajlandó támogatni, míg másokét nem, egyes polgárok számára igen, másoknak viszont nem. Ez különösen igaz az oktatás területén, ahol az tanárok, velük együtt pedig a diákok terelgetése olyan csőlátást alakít ki, amely a felsőoktatásból kikerülő, leendő döntéshozókon keresztül gyorsan és széles körben terjed.


Kétségtelen tehát, hogy a nyitás nemcsak szükséges, de hasznos is az ország számára – kétségek leginkább az alkalmazott módszerek kapcsán merülhetnek fel. Az biztos, hogy a jogalkotó szándéka egyelőre nem teljes mértékben belátható. Egy ekkora volumenű döntés ilyen hirtelenséggel való meghozatala jelezheti a korábbi, bebetonozott álláspontról való elmozdulás irányába mutatott elkötelezettséget, de könnyen kudarcra ítélheti a változásokat, még mielőtt azok valójában megindulnának.