Bár még nincsenek olyan nagyon régóta köztünk az érintéssel vezérelt készülékek, mégis egyre több olyan próbálkozást látunk, aminek keretében a fejlesztők szabadulnának a kétdimenziós vezérlési módszerektől. Az időről időre feltűnő kísérletek abban egyöntetűek, hogy a forradalmat a kijelző teljes kiiktatásában látják, és helyette virtuális felületeket álmodnak meg, amelyek elénk vetítve jelennek meg, és a levegőben matatva adhatunk ki utasításokat az adott rendszernek.

Kifordítom, befordítom ■ Az MIT Media Lab munkatársai más irányba indultak el, ők megtartották a fizikai érintkezést, viszont azt egy újabb dimenzióval látták el. Ezt úgy tudták megtenni, hogy az érintőfelületet egy elasztikus, rugalmas anyag alkotja, amit annak megnyomásával, összecsippentésével és egyéb, a szokásostól alapvetően eltérő mozdulatokkal lehet kezelni. Az Obake munkanéven futó fejlesztés Dhairya Dand és Rob Hemsley munkája, akik szerint a mai, 2 dimenziós, lapos kezelőfelületek (nem csak) jellegüknél fogva rugalmatlanok, és az újabban megjelenő 3D-s felületek is csak optikai illúziót, nem pedig valós kezelhetőséget nyújtanak. 

_{Obake: interactions with a 2.5D elastic display from Dhairya Dand on Vimeo.}

A Dand és Hemsley által létrehozott rendszer alapját egy keretre kifeszített rugalmas szilikon „kijelző” alkotja, amit egy mélységérzékelő kamera figyel, a képek megjelenéséért pedig egy projektor felel. A felület szó szerint meg- és benyomható, az ujjhegyekkel összecsíphető, kiemelhető a síkból, vagyis úgy lehet játszani vele, akár a gyurmával. A felületen akár kis hegyeket, dombokat is létrehozhatunk: a videóban is jól látható, hogy az odavetített térképre pár mozdulattal új folyókat, és egyéb domborzati elemeket varázsolhatunk pár mozdulattal. A kiemelkedéseket az alulra beépített rásegítő karok hozzák létre, amelyek el is tűnnek, vagyis visszahúzódnak, ha a felhasználó úgy szeretné. 

Természetes közeg ■ Dand szerint az a probléma a mostani rendszerekkel, hogy azok képtelenek szabadulni az egér és az ahhoz kapcsolt, megszokott kezelőfelületektől. Az utóbbi időben megjelent interaktív, 3D-s felületek azért nem működnek jól, mert ahhoz a korábbi, hagyományos érzékeink, gesztusaink használatát követeli meg, amiket addig egy teljesen más környezetben használtunk. A tervezők éppen ezért választották az elasztikus felületet, hiszen azt az emberek nagy része már valahonnan biztosan ismeri, és nem áll távol tőle egy rugalmas felület különböző erőkkel történő megnyomása vagy széthúzása.


Bármennyire is jól hangzik és bármennyire működőképesnek tűnik az Obake ötlete, arra még hosszú ideig várnunk kell, hogy ez a technológia a mindennapi eszközeinkben megjelenjen. Az MIT munkatársai  persze keresik a megvalósítási lehetőséget, kiugrási lehetőséget, hiszen ki nem akarna a Sim City sokadik részében úgy várost építeni, hogy az ujjaival egyszerűen kiemeli őket a rugalmas érintőfelületből.