Az internetnek nyitottnak és szabadnak kell maradnia, ami azonban nem jelenthet törvények nélküli, vadnyugati állapotot – fogalmazott múlt pénteki beszédében az Európai Unió digitális politikáért felelős biztosa. Neelie Kroes szerint meg kell találni a szabadság és a biztonság megfelelő egyensúlyát. Egyfelől igaz, hogy az online aktivitásnak lehetnek a mindennapi életben is felbukkanó, káros és veszélyes következményei, sőt gazdasági vagy politikai hatásai. Másrészt viszont olyan érdekcsoportok is vannak, amelyek szemében a szabad internet túl forradalmi, túl sok kihívást jelentő dolog, így ha tehetnék, az egészet lekapcsolnák.

Veszett ügy ■ Bár az uniós biztos nem említett neveket, hangsúlyozta, hogy az egyes iparágaknak nem kellene ragaszkodniuk a múltbéli üzleti modellekhez, ha azok korlátozzák a jövőbeni lehetőségeket: a korlátozás és ellenőrzés helyett ideje lenne az ügyfelekre, illetve a megosztásra és az interaktivitásra fókuszálniuk. Az online szabadság az innováció hajtóereje, amit azonban megfojtanak az idejétmúlt, zárt és bonyolult rendszerek. Itt Neelie Kroes nagy vonalakban vázolta az európai digitális stratégia alapelemeit, amelyek közül mi is beszámoltunk a közadatok hozzáférhetővé tétele, a szolgáltatók önszabályozása vagy az adatvédelmi és cloud stratégia kapcsán.

A beszédből több forrás is kiemeli azt a megfogalmazást, amely szerint "úgy tűnik, egy SOPA és ACTA nélküli világban élünk". Bár az Európai Parlament még nem döntött a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (Anti-Counterfeiting Agreement - ACTA) ratifikálásáról, ez a megjegyzés tulajdonképpen felér a nemzetközi egyezmény európai kudarcának bejelentésével. Ezt részben megerősítette az EU-biztos szóvivője, Ryan Heath is, aki szerint Neelie Kroes "a politikai realitásra utalt" – olvasható az Associated Press beszámolójában. A realitás pedig az, hogy az ACTA ellen Európa-szerte egymást érték a tiltakozó akciók; februárban Budapesten is több mint ezren gyűltek össze a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala előtt.

Túl sok volt ■ Az ACTA-val szemben amellett, hogy látványosan igazodik az Egyesült Államok érdekeihez, általában a társadalmi egyeztetés teljes hiányát szokták felemlegetni. Már kidolgozásához is a nyilvánosság kizárásával fogtak hozzá 2006-ban, érvényesítésére pedig egy nemzetközi testület felügyelne, amely értelemszerűen csak kevéssé volna ellenőrizhető és számon kérhető. Bár a tervezet az idők során folyamatosan csiszolódott, sokak számára elfogadhatatlanok azok a homályos megfogalmazások, amelyek szó szerinti értelmezésben a jóhiszemű, életszerű felhasználói magatartást is kriminalizálják.


Érdekes módon  az ACTA szénája az Egyesült Államokban sem áll sokkal jobban, ahol az online kalózkodás visszaszorítását célzó törvényjavaslatok kapcsán is jelentős ellenállás alakult ki. (A SOPA és PIPA néven ismert törvényjavaslatoknak nem sok közük van az ACTA-hoz, de ugyanolyan megközelítéssel állnak a szerzői jog megsértéséhez.) Ha az EU parlementje elkaszálja az ACTA-t, és ennek kapcsán azt a tagállamok jelentős részében sem ratifikálják, az könnyen az egész kezdeményezés végét jelenti majd. Nem valószínű ugyanis, hogy egy választási év kellős közepén az amerikai politikusok túl messzire mennének a közvéleményt ennyire megosztó kérdésben.

Jöhet a második ■ Szabályozásra persze akkor is szükség van, ha a nemzetközi agytröszt hat év alatt csak ennyit volt képes összehozni. Ennek fő oka, hogy a (szerzői) jog egyre mocsarasabb területnek számít mind a cégek, mind a magánszemélyek számára. A technológiai ipar hírei a kelleténél többször szólnak a jogi osztályok küzdelméről, a fajsúlyosabb piaci szereplők pedig már egy szabadalmi per kilátásba helyezésével is elnémíthatják a feltörekvő, szerényebb forrásokkal rendelkező versenytársakat. Így vagy úgy, de a közeljövőben mindenképpen sor kerül az ACTA-hoz hasonló keretrendszer elfogadására; a jelek szerint azonban már az Európai Unió is úgy húzná meg a "fair use", a "tisztességes felhasználás" határait, hogy az előzetes egyeztetésbe minél szélesebb körben bevonja az érintetteket.