A 2008-as amerikai elnökválasztás egyik legnagyobb tanulsága volt, hogy a meghatározó internetes csatornákat – így a közösségi oldalakat vagy videómegosztókat – többé már a politikai kampányok során sem hagyhatja senki figyelmen kívül. Akkor Barack Obama stábja legalább 16 millió dollárt költött online hirdetésekre, és körülbelül félmilliárd dollárt gyűjtött össze az interneten keresztül, amivel tulajdonképpen új szabványt állított fel a választók kommunikációs "bevonásával" (engagement) kapcsolatban, és idén is feladja a leckét az elnök republikánus kihívójának.

Egyre jobb üzlet ■ A hírek szerint ebben az évben 35 milliós online keretet határoztak meg a demokrata elnök újraválasztási kampányában, a közönség pedig ennél is gyorsabb ütemben növekedett az elúlt négy év során. A Facebook felhasználóinak tábora például 40 milliósról 160 milliósra bővült az Egyesült Államokban, ami kevesebb ugyan a szavazásra jogosultak számánál, de résztvevők várható számát mindenképpen meghaladja. Obama újraválasztását eddig kétmillióan támogatták adományokkal az interneten, így jó eséllyel összejön a világ első, egymilliárd dollárt meghaladó kampánya.

A közösségi reklámok piaca kétszeresére nőtt 2008 óta, míg a politikai hirdetésekre átlagosan háromszor annyit költöttek, így ezen a területen mérték a legnagyobb felfutást a non-profit akciók kategóriájában. Nem véletlen, hogy már a Facebook is álláshirdetésben keres dedikált ügyfélgazdákat a politikai hirdetők kezelésére, hiszen a múlt heti részvénykibocsátás nyomán több mint 100 milliárd dollárra értékelt vállalat mindent megtesz, hogy igazolja a befektetéseket. Persze az amerikai választások idén is szolgálnak újdonsággal, sőt a demokraták választói adatbázisát kezelő szakember szerint a 2008-as eredmények ennek fényében primitívnek tűnnek majd. 

Jönnek a szuperadatbázisok ■ A digitális projekt keretein belül arra kérik támogatóikat, hogy a Facebookon keresztül jelentkezzenek be a kampány oldalára, hozzáférhetővé téve a közösségi oldalról származó személyes adataikat. Így a kapcsolati hálón keresztül tényleges és potenciális szavazók millióiról szolgáltatnak részletes információkat, amelyekhez a kampány irányítóitól kezdve a legutolsó aktivistáig mindenki hozzáférhet. A rendszer mindezt párosítja a meglévő adatokkal (mint lakcím, foglalkozás, korábbi szavazatok), ez pedig technikailag és hatásfokát tekintve is nagyságrenddekkel eredményesebbé teheti a mozgósítást.

Az új online megoldások sora igen hosszú, a közösségi véleményvezérek beazonosításától és priorizálásától kezdve egészen az olyan trükkökig, mint a felhasználók lakóhelyének hozzávetőleges meghatározása az IP-címek alapján, ami segíthet a mikrotargetált üzenetek megjelenítésében a feltételezett jövedem, életkor vagy helyi sajátosságok alapján. A televízió ugyan sokkal tompább eszköz, de a változásokra annak ellenére is kénytelen lesz reagálni, hogy továbbra is egymaga uralja a politikai hirdetések piacát. Annak már most sem lenne elméleti akadálya, hogy a kábeltársaságok is célzott reklámokat közvetítsenek előfizetőiknek, mondjuk aszerint, hogy inkább demokrata, republikánus vagy vegyes kötődésű környéken élnek.


A hírcsatornákon megszólaló szakértők szerint azonban a valódi "adatkampányokra" még újabb négy évet kell várni a felkészültség hiánya, illetve a felmerülő személyiségi jogi és adatvédelmi problémák tisztázása miatt. Ilyen aggályok természetesen már a demokraták korábban említett Vote Builder adatbázisa kapcsán is felmerültek, bár azt tényleg törmelékből, vagyis önként szolgáltatott és az interneten hozzáférhető, dinamikus információra építették, így az eltérő tengerentúli szabályozással együtt sem igazán hasonlítható az idehazai is rendszeresen felbukkanó adatbázis-építgetős ügyekhez.