A Helsinkiben nevelkedett svéd Linus Torvalds neve már egyetemista korában ismertté vált: miután elégedetlenné vált az intézményben tanított Minix operációs rendszer lehetőségeivel és felépítésével, saját rendszer kifejlesztésébe kezdett. Az általa megírt, nyílt forráskódú Linux kernelre manapság több tucatnyi különböző disztribúció épül, és bár egyikük sem szorongatta meg a Windows verziók részesedését a személyi számítógépek piacán, szerver-szinten népszerűnek számít. Bár Torvalds az eredeti rendszermag kifejlesztése után is aktív szereplője maradt a Linux-közösségnek, mostanában kevesebbet hallani róla. Az amerikai H-online újságírójának a Linux helyzetéről és saját szerepéről is mesélt.

Óriások és törpék ■ A manapság az Egyesült Államokban élő szakember szerint a Linux továbbra is folyamatos fejlődésen megy keresztül. Legnagyobb fejlődésként a skálázhatóságot emelte ki: "Onnan, hogy [a Linux kernel] nagyjából elfutott két- vagy négyprocesszoros gépeken, eljutottunk odáig, hogy akár négyezer processzort is hozzávághatsz. Ha nem skálázódik tökéletesen, akkor már nem a kernel a hibás."


Torvalds láthatóan tisztában van azzal a ténnyel, hogy a nyílt forrású rendszer manapság leginkább a sokprocesszoros szuperszámítógépek, csúcsteljesítményű szerverek terén szerezhet szimpatizánsokat, ezért kifejezetten hosszan ecsetelte a sok száz, vagy épp sok ezer processzoros optimalizálás fontosságát. "Manapság desktop szinten 8 vagy 16 CPU már-már általánosnak számít. Volt, hogy nekünk is gondot okozott ennyi magra skálázni, de ez a szint manapság már gyerekjáték" – fogalmazott.

Másik fejlesztési irányként az x86-tól eltérő architektúrák fontosságát emelte ki – nem véletlenül. Ugyanis az ARM processzoros mobil eszközök egyik legfontosabb operációs rendszere, az Android szintén Linuxra épül. Ezen a vonalon Torvalds szerint az energiatakarékosság kezelésére kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni, amelyben a Linux kifejezetten erős.

Merre tartasz, Linus? ■ Persze a Linux atyja sem maradéktalanul elégedett a rendszer fejlődésével. Az interjú során többször fejezte ki nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy a kernel fejlesztésének legnagyobb része csupán az új hardverek, chipsetek meghajtóinak hozzáadása és tökéletesítése. Ezenkívül az is bonyolítja a helyzetet, hogy a korábbi, körülbelül ötven fejlesztőt érintő kernel-munkacsoport mára közel ezres nagyságrendűre duzzadt, így jóval körülményesebb a kommunikáció, a feladatok és szerepkörök egyeztetése.

Épp ennek a folyamatnak köszönhető, hogy Torvalds manapság már nem foglalkozik közvetlen kódolvasással és programozással. "Ha egy patch már áthaladt leglább két emberen, én is ránézhetek persze, hogy azt mondjam, ez az egész nem jó, hiábavalóan dolgoztatok, és elkezdjem kezelni a helyzetet... de erre már nincs szükség, és igazából kapacitásom sincs ilyen feladatokra" – magyarázta.


Véleménye szerint a rendszerfejlesztésért felelős vezető szakemberek nagy részével 5 vagy akár 15 éve együtt dolgozik, ezért teljesen megbízik a munkájukban. Ő maga már inkább emberek, feladatok menedzselését végzi, amelyet legalább olyan fontosnak tart a programozási, fejlesztési hibák elhárításában, mint a kódolást.

A jelen és közeljövő legnagyobb kihívásaként Torvalds a felhőalapú technológiák minél szélesebb körű támogatását nevezte meg: a cloud rendszereket kiszolgáló Linuxnak teljesen más erőforrásbeli, funkcionalitást érintő prioritásai vannak, mint egy hagyományos szerveres megoldásnak. Ennek elősegítésére folyamatosan tartják a kapcsolatot a legnagyobb felhőszolgáltatókkal: a szakember az Amazont és a Google-t hozta fel példaként, amelyekkel közös fejlesztések, éles tesztek során dolgoznak együtt.

Torvalds az interjú végén kifejtette: nem hiányzik neki a közvetlen programozás, megfogalmazása szerint "eleget kódolt már életében", a jelenlegi feladatait legalább ennyire fontosnak és izgalmasnak tartja. "Húszegynéhány évesen imádtam eszközmeghajtókat fejleszteni, de ha soha többé nem kell egyet sem leprogramoznom életemben, boldog leszek. Ez manapság már olyan fejfájás, amely nélkül jól megvagyok."