A harmincegynéhány évvel korábbi vállalati kultúrában még ismeretlen volt a PC, általában a hordozható számítógép is. R10-R30-asokat, VAX-koppintásokat, Z80-ra alapozott terminálos rendszereket használtunk. Akinek akkor Commodore-ja, Spectrumja, ZX-81-e volt, simán bevihette a cégbe, még örültek is az újdonságnak. A 80-as évek végére már a PC is elterjedt, sőt bevezették az Ethernet-et, majd néhány évvel később már az internetet is megismertük.

30 éve is kulcskérdés volt a biztonság ■ Ezekben az időkben indult a vírusok elleni harc, ami máig jövedelmező foglalatosság. Akkoriban nehezen tudtuk megtartani a biztonságot, mivel egyre másra jelentek meg az új rejtőzködő megoldások a rosszindulatú kódok elrejtésére. Persze ekkor még nem tudatosult bennünk átfogóan az informatikai biztonság, az eszközökre elsősorban számítástechnikai leltári tárgyként tekintettek. Ez az időszak nagyon hasonlít a mai, BYOD paradigmára: a saját eszközök használatára.

Itthon egészen a 2000-es évek elejéig kellett várni arra, hogy biztonsági stratégiákkal védjük meg a vállalati informatikai rendszereinket. Akkorra érkezett a vállalatok tudatossága arra a szintre, hogy adataik védelmében IT biztonsági stratégiát alkossanak, ami alapján hathatós módszereket alkalmaztak a renitens kollégák ellen.

Az elkövetkező tíz év fejlődése arról szólt, hogy IT-eszközök csak vállalati célra használhatók, például új eszköz nem hozható be, nincsen adatmozgás csak céges érdekből, az emailt vállalati adatvagyonként értelmeztük, és ennek megfelelően kezelésére archiválási szabályzatok készültek. Egész sor szabályzatot léptettünk életbe, és az ezek kikényszerítésére szolgáló rendszereket is üzembe állítottuk.

Idő kell a tanulásra ■ Az eltelt időszak alatt – nagyjából húsz évről beszélhetünk –, a kollégák elfogadták, hogy a rendszabályokat mindenki érdekében hozzuk, és nem személyes ellenszenv miatt tilos bizonyos tevékenység. A teljes vállalat hozzászokott, hogy a beszerzés a szakemberek feladata, akik nem a saját, hanem a szervezet érdekei szerint vásárolnak. Nem is okozhat ez meglepetést, hiszen a papír, az írószerek, a takarítóeszközök beszerzése sem a munkatársak véleménye alapján, hanem szakemberek által kiválasztott forrásból és típusok alapján történik.

Egészen az elmúlt évekig ez jól működött informatikai, kommunikációs téren is. A munkaképes társadalom fiatalodása és a kommunikációs eszközök fejlődése vezetett oda, hogy a saját célra megvásárolt okostelefonok és tabletek informatikai felhasználása komoly problémákat kezd okozni a vállalati informatikai rendszerekben.

Éppen, mint harminc éve... ■ Éppen, mint harminc évvel ezelőtt: védtelenek vagyunk ezen „ismeretlen” eszközökkel szemben. Viszont az elmúlt években nagyon sok tapasztalatot szereztünk az infokommunikációs rendszereink védelme terén, így azért nem ért bennünket teljesen váratlanul a jelenség.

Ezért úgy vélem, hogy a BYOD nem egyéb, mint egy újabb olyan feladat, amit az eddigi tapasztalatok alapján már könnyedén meg tudunk emészteni. Megoldani természetesen nem könnyű, de a korábbi megoldások sem arról szóltak, hogy általánosságban biztonságos rendszert alkottunk. Mindig konkrét feladatra vásároltunk megoldást.


Alapvetően csak azokat a mobil eszközöket szabad beengedni a vállalati, biztonságosnak tekintett rendszerbe, amelyeket pontosan az eddig lefektetett szabályok alapján tudunk kezelni. Az, hogy ezeken az eszközökön privát adatokat is tart a használója, legfeljebb azok számára újdonság, akik eddig nem tudták, hogy a vállalati PC-ken milyen dokumentumokat, képeket, fájlokat tárolnak a kollégák. Ezek mentését a központi tárba remélhetően a megfelelően beállított mentőrendszer kihagyja, ami a PC-k meghibásodása esetén azt jelenti, hogy a privát adatok itt is elvesznek. Ez nincs másként a privát eszközök használata esetén sem. A különbség annyi, hogy az infrastruktúra beruházási költsége a munkavállalót terheli. Ezt a költséget a vállalat így megtakarítja. Ugyanakkor a biztonság érdekében új megoldásokat vet be, hogy az új helyzetben is fenntarthassa a vállalat biztonsági szintjét, amelyre eddig is kényesen ügyelt. A magánjellegű adataikról a felhasználóknak kell gondoskodniuk, a vállalatoknak meg a vállalati adatvagyon védelmét kell megoldaniuk – még akkor is, ha a dolgozó elveszti saját eszközét, netalántán ellopják tőle.

A múlt megoldásai korábban is hozzásegítettek bennünket az új problémák megoldásához. Azt is így tanultuk, hogy nem engedhetjük be a jövőben bármikor és bárki privát eszközét a vállalati rendszerbe. És ettől nem fog a termelékenység csökkenni.

Ez azonban csak tudatosan felépített informatikai rendszerek esetén működik, ott, ahol a rendszabályokat mindenkinek be kell tartania. Az ilyen rendszereket üzemeltető szervezeteknél a rendszeres oktatás sem ismeretlen fogalom, ami sokat segít az ellenkezők leszerelésében is.