Az üzleti élet egyik legfontosabb mérőszáma a ROI (Return of Investment), ami a befektetett pénz megtérülési arányát mutatja. Tehát azt, hogy bizonyos összeg elköltéséből mekkora haszna keletkezik a vállalatnak.

Egy múlt héten az USA-ban tartott nagyvállalati konferencián pontosan ezt a témát boncolgatták a közösségi média és az egységes kommunikáció szempontjából. Kiderült, hogy mára már a nagyvállalatok jó részénél jelen van valamilyen formában mindkét megoldás, bár néhány helyen még mindig tartja magát valamiféle ellenállás a bevezetéssel szemben.

Legközelebb sört kérnek ■ Az InformationWeek konferenciáról készített beszámolójában extrém példaként hoznak fel egy informatikai vezetőt, aki azzal hárította el a belső kollaborációt segítő rendszer bevezetését, hogy ha megtennék, a dolgozók következő igénye az lenne, hogy legyen sör a céges hűtőben.

Szintén gátolja a szabadabb céges kommunikáció elterjedését az félelem, hogy a munkatársak negatív üzeneteket közvetítenek ezeken a csatornákon, amelyek ronthatják a vállalatról kialakult képet. Ezen egyrészt segíthet a belső közösségi háló létrehozása, ami úgy javíthatja az információáramlást, hogy közben "nem teregetik ki a szennyest". Ugyanakkor a külső kommunikációnál sincs félnivalója azoknak a vállalatoknak, amelyeknél rendben mennek a dolgok. Ahol meg elégedetlenek a dolgozók, az más csatornákon keresztül amúgy is kikerül a cég kapuin kívülre.

Befektetés ■ A szélesebb körű adaptáció igazi korlátja viszont a fent említett gazdasági megtérülés kimutatásának nehézsége. Mennyi pénzt hoz a vállalatnak a kommunikáció megreformálása? Mekkora profitnövekedést lehet elérni azzal, hogy gyorsabb visszacsatolást kap mondjuk a fejlesztői részleg? Ezekre és a hasonló kérdésekre legfeljebb részben lehet gazdasági számításokat végezni.

Először is mindenképpen tisztázni kell a befektetés és a megtérülés fogalmait. Egy egységes kommunikációs rendszer bevezetésénél ez még viszonylag könnyű, hiszen van a bevezetéshez szükséges eszközök, munkaórák és egyéb ráfordítások díjai jól követhetők, valamint össze lehet hasonlítani a régi és az új modell üzemeltetési költségeit is. A közösségi hálózati megoldásoknál már mindez képlékenyebb. A belső háló kialakítása szintén forintosítható, de az már nehezebben, hogy mennyibe kerül egy "ingyenes" Facebook vállalati oldal fenntartása és folyamatos működtetése. Kinek, mennyit kell/érdemes ezzel foglalkoznia a véges munkaidejéből.

Megtérülés ■ A megtérülés ennél is nehezebb kérdés. Nehezen lehet tetten érni, hogy mikor teremtődik olyan versenyelőny, megtakarítás, plusz üzlet az új technológiák és megközelítés használata miatt. A legjobb, amit tenni lehet, hogy pontosan definiált célokat tűz ki a vállalat bizonyos bevezetésekhez, és ennek teljesülésében méri a sikert. Például a belső kommunikáció könnyebbé tételével a formális meetingek száma valószínűleg csökkenthető. Ha ez megvalósul, a projekt már mindenképpen teremtett valami pozitívumot a vállalati működésben. A külső kommunikációnál szintén felállíthatók sarokszámok: mondjuk a hagyományos ügyfélszolgálat leterheltségének csökkentése annak következtében, hogy a fogyasztók más csatornákon keresztül is el tudják érni a céget, és onnan megfelelő választ kapnak kérdésükre, problémáikra.

Magára a közösségi aktivitás mérésére egyébként már számos szállító kínál komplex szoftveres megoldást, amely akár valós időben is képes monitorozni a céges kommunikációt és annak bizonyos hatékonysági mutatóit. Ez plusz a józan ész kombinációja már az esetek többségében elégnek kell lennie ahhoz, hogy a vállalaton belül is kicsit tisztábban lássanak azzal kapcsolatban, mit is jelent üzleti szempontból a közösségi nyitás.