Ugye, sokan emlékeznek az érzésre, amikor a mobilszolgáltatók kirakatai előtt bámultuk a drága iPhone-okat és androidos csúcskészülékeket, majd a pénztárcánk laposságára gondolva szomorúan álltunk odébb? Aztán úgy 2010 legvégétől az egész tavalyi év arról szólt, hogy végre hozzájuthattunk vállalható összegekért is igazi okostelefonhoz (ilyen volt például a sikeres ZTE Blade), ám az olcsóságért azért tucatnyi kompromisszumot kellett kötnünk a használat során. Úgy tűnik, 2012 már másról szól: a belépő szintű árkategóriához már erős középkategória is kapcsolódhat, néhány meglepően eltalált megoldással.

Emelkedő színvonal ■ Szokatlan módon az árral indítjuk a bemutatót, ugyanis a tulajdonságokat a leginkább ehhez viszonyítva érdemes elemezni. Jelenleg a Vodafone kínálatában érhető el a G 300, amelynek legdrágább, kártyás változata 49 990 forintért vihető haza, de egyes előfizetéses konstrukciókkal ingyen (pontosabban 1 forintért) is beszerezhető. Hasonló árszintet kapunk tehát, mint tavaly év elején a ZTE Blade esetében: ez az a kategória, amikor a vásárlónak nincs pénze iPhone-ra vagy valamilyen androidos csúcsgépre, de azért nem szeretne szégyenkezni a nyikorgó műanyag borítás, az életlen, gyenge felbontású kijelző, vagy az aktuális appokat csak akadozva futtató hardver miatt.



Az Ascend (emelkedés, felszállás) tökéletes névválasztás, az árkategória színvonala ugyanis tényleg nagyot ugrott tavaly óta. A G 300 külsőre sem tűnik gagyinak: bár borításának egy része műanyag, ezt valamilyen speciális felületkezeléssel egész elfogadhatóra alakították, amely gyűjti ugyan az ujjnyomokat, de jóval kevéssé, mint az ezen a szinten megszokott csillogó, fényes felületek. Az alsó és felső harmadban pedig kifejezetten ötletes és kényelmes a hátlapra is részben átnyúló, kissé gumiszerűen tapadó betét, nem érezzük úgy, hogy a telefon másodpercenként akar kicsúszni a kezünkből.

A kategóriától szintén szokatlan IPS LCD kijelző szintén meggyőző mind fényerő, mind kontraszt tekintetében: a 480x800 képpontos felületet ráadásul kifejezetten széles betekintési szöggel áldotta meg a tervező, és bár természetesen elmarad egy Super AMOLED színorgiájától, mégis egész jól látható a kora nyárias napsütésben is.



Arany középút ■ A legjobb eszköz az, amit használat közben észre sem veszünk - tartja a mondás, és a G 300 esetében nagyjából helytálló is a megállapítás. Egy csúcsközeli készülékben igenis észrevesszük a hardvert, hiszen lenyűgöz a teljesítmény, a sok extra funkció - a belépő szint esetében meg épp hogy kénytelenek vagyunk észrevenni az eszközt, hiszen sokszor küszködünk a gyenge, vagy rosszul összerakott készülék bizgetésével. Ebben a tekintetben a G 300 tényleg középútnak számít, hiszen ugyan viszonylag híján van hangzatos extráknak, az egész telefont valahogy a lehető legkényelmesebb és legkönnyebb használatra faragták.

Kezdődik mindez a felhasználói felülettel. Az Android 2.3 (Gingerbread) alapot épp csak óvatosan szabta testre a Huawei, a megszokottnál egy fokkal látványosabb, és első látásra kissé nagyobb ikonokkal és widgetekkel. Az UI nem kínál olyan kiterjedt funkcionalitást és átalakítást, mint a HTC Sense vagy a Samsung TouchWiz, ám arra tökéletes, hogy minden általánosan használt funkciót gyorsan elérhessünk, ne az egy kaptafára faragott ikonocskák között kelljen keresgélni. Bár az összkép színvilága kissé harsány, de mégis egységes, vidám érzetet ad a telefonnak, ezért csak búsuló lovagoknak és gót hercegeknek nem ajánlható.



A telefon hardvere szintén kifejezetten "középutas": ugyan a csúcskategória többmagos processzorai helyett még csak egymagos chip jutott a G 300-ba, abból azonban izmos, a Qualcomm MSM7227A lapka 1 gigahertzen ketyeg. Emellé 512 MB RAM jutott, valamint 4 gigabájt belső Flash memória, amelyből 2,72 GB használható szabadon (természetesen a max. 32 gigabájtos microSD bővítés itt is elérhető).

Sok pró és egy kevés kontra ■ A telefon hátlapján egy 5 megapixeles, autofókuszos kamera dolgozik LED-vakuval megtámogatva: dícséretes megoldás, mivel ez az árkategória gyakran mindkét "extra" hiányával lohasztja le a fotózni vágyók kedvét. Az elkészített képek nem vészesek, bár persze a csúcsmodellek (és a valódi fényképezőgépek) minőségétől azért messze állnak.

A felturbózott operációs rendszer (melyhez hasonlóan átalakítva érkezik nyáron az Ice Cream Sandwich frissítés) alatt viszonylag kevés az extra alkalmazás. Ezek között van egy kissé átalakított kamera, fájlkezelő, adatforgalom-mérő, valamint egy próbaverziós dokumentumolvasó. A Huawei saját virtuáis billentyűzete viszont első látásra túlzsúfolt és csúnyácska, másodikra pedig kifejezetten használhatatlan, ezért érdemes gyorsan visszaváltani a beállítások között az Android sajátjára, vagy letölteni egy szebbet a Play áruházból.



Felsőbb osztályba léphet ■ Összességében az Ascend G 300 csak erősíteni tudja azt a trendet, mely szerint a Huawei képes elhúzni az egy kaptafára gyártott kínai klónok mezőnyéből. Ezt a telefont mind külcsín, mind belbecs tekintetében nyugodtan használhatja bárki úgy, hogy nem kell eltakarni a hátoldali céglogót, vagy szégyellősen valamilyen tokkal iPhone-nak vagy Desire-nak álcázni a készüléket.

A nemrég Magyarországon is bemutatkozó idei kínálatból időközben az Y 200 érkezett meg az országba, utóbbi a T-Mobile kínálatában bukkant fel kifejezetten a legalsó kategóriát megcélozva. Érkeznek hamarosan a csúcsmodellek is, ám aki viszonylag óvatos költés mellett szeretne egy megbízható, középkategóriás okostelefont, amely nem hal bele az e-mailezésen, böngészésen túlmutató funkciókba sem, jól választhat középen, a G 300-zal.